Bemutatkozás

A bemutatkozással kezdem....

A történet régen kezdődik...

Az anyukámtól tudom, hogy már egészen kicsi koromban ott sertepertéltem a konyhában, és "segítettem" a piskótát kavarni. Habverővel, fakanállal, mert akkor még nem volt elektromos robotgépünk. (Hogy csak nekünk nem volt, vagy másnak sem, ezt nem tudom, de szerintem nem is lényeges.) 

A sütési és főzési tudományom 18 éves koromra az alap dolgok megismerésével ki is merült. Ennek fejlesztése céljából később már a saját jövedelmemből elkezdtem szakácskönyveket vásárolni. Egy idő után én már nem vettem magamnak, de a cseperedő gyerekeim, - látván "szenvedélyem" termékeit előszeretettel ajándékoztak meg újabb és újabb szakácskönyvekkel. Most ott tartok, hogy : Köszönöm szépen, de szakácskönyvet már nem kérek karácsonyra, és persze szülinapra sem. Jaaa, és receptújságot sem, mert amíg élek van annyi ezekből, hogy minden nap főzhetnék mindig mást, sohasem ismételve meg egy-egy ételt, vagy süteményt.

Ebből is látszik, hogy nem vagyok már egy "mai csirke". 

25 éve az államigazgatásban dolgozom köztisztviselői jogviszonyban,  vagyis most januártól kormányzati szolgálati jogviszonyban, és imádom a munkám! Szociális területen dolgozom, és nem az élet "naposabb oldalával" szembesülök (szembesültem) nap mint nap.
Most mégis úgy érzem, hogy népes családdal a hátam mögött, -jelenleg egy kézzel gépelve, mert a bal kezemben egy négy hónapos kis legényt tartok- mégis úgy érzem, hogy talán most van itt az ideje váltani. 

Talán egyenlőre nem úgy, hogy mindent felrúgok, de kihasználva az itthon töltött időt valami egészen másban is kipróbálni magamat, mint amit eddig csináltam.

Persze eddig is tettem a dolgom itthon is, hisz 3 saját + 2 készen kapott gyerkőc mellett a legkihasználtabb hely a házunkban részemről a konyha.

Naponta főzök, és hetente többször sütök. Sütit is, de azt inkább csak hétvégén. 

Adva van tehát néhány születésnap, és névnap csak a családon belül, és hogy ne mindig a klasszikus kívül belül csokikrémes torta legyen megpróbálkozom valami mással. 

A díszítéssel. 

Mivel ilyen könyvem nincs, így napokig böngésztem az interneten, hogy hogyan készülnek a mesésebbnél mesésebb torták. Na jó tudom, hogy olyan profi talán sohasem leszek, de megpróbálni azért meg lehet...hátha megközelíthetem egyszer én is azt a szintet, amit az általam végig csodált oldalak tulajdonosai tudnak.

Nem vagyok cukrász ....

Nekem sok alapanyag neve nem árulja el, hogy "eszik-e vagy isszák", vagyis kívül van-e a tortán vagy belül, és itt nem a csokikrémre gondolok, ami jó mindkét helyre...

Tehát nagyon az elején kell kezdenem, de mint tudjuk nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség.

Ennek apropóján kezdtem el keresni házilag készíthető fondant bevonatot. Találtam! Ami a legjobban tetszett azt Kiskukta oldalán találtam itt:

Megpróbáltam elkészíteni, és sikerült. Sokkal egyszerűbb volt mint gondoltam. Színeztem is, már amennyire a helyi kisboltban fellelhető 3 alapszínű folyékony ételfesték összekeveréséből előállított színárnyalatok engedték.

Így lett sárga,  nagyon halvány zöld, rózsaszín és lila fondantom az alapszínű fehér, -ami inkább talán krémfehér- mellé.

Így már nekiállhattam fondant rózsát, és kálát gyártani. Ami nem is olyan egyszerű, minden egyéb hiper-szuper eszköz nélkül. Eszembe jutott, hogy talán meg van még valahol a nagyobb gyermekeim (akik már lassan felnőttek) 2 darabos gyurmakés készlete. Mivel nagyon ritkán dobok ki számomra még használható (jó lehet még valamire felkiáltással) vagy inkább sajnált,  de mások által felesleges lomnak titulált dolgokat, kis keresgélés után de megtaláltam. Elmostam, és odakészítettem azt is az asztalra, hátha most tényleg jó lesz valamire.
Nincsenek profi kiszúróim, csak a karácsonyi mézeskalács kiszúrók. De egy szülinapi tortára mégsem tehetek fenyőfát és gyömbérfiút!!! Még a csillag elmegy, de abból sem a hulló. 

Tehát ami maradt, azzal kellett megoldanom. Egy szív forma, és egy kisebb és egy nagyobb pogácsaszaggató, na meg a két kezem.   Idővel sem nagyon bővelkedtem, hisz a kisfiam még erősen osztja az én időmet is, ha éhes, és még elég sűrűn az. A másik, hogy csak akkor tudom mindezt megtenni, ha valaki közben vigyáz a kicsire. Így kb: 1-1/2 1 órám maradt szombat este. Ebben a kevés időben kellett megpróbálkoznom "alkotni". Ha nem sikerül, akkor a torta sima fondant borítást kap,  (persze csak ha sikerül kinyújtanom, és rárakni a sütire, mert még ezt sem tudom, hogy működni fog-e egyáltalán) és maximum lesz rajta gyertya

A virágokat sikerült ennyi idő alatt elkészítenem. Vagyis nem igazán jó az előző mondat! Ennyi idő alatt sikerült néhány virágot készítenem. A levelek már nem fértek bele, azok másnapra maradtak. 

Folyt köv...