Csak úgy, magamról
Nagyon régen jártam itt. Nem azért, mert nem sütők, csak valahogy az életembe nem fért bele, hogy még a blogot is vezessem. A másik, hogy a social media sokkal gyorsabban elérhető a kitett fotókkal, mint egy blogot "életben tartani".
Már nem csak hobbi cukrász vagyok. A torták iránti szenvedély magába szippantott teljesen, így beíratkoztam cukrásznak és 2018-ban szakmunkás bizonyítványt szereztem Szegeden.
Kezdtem építeni a vállalkozásom, de sajnos az élet közbeszólt. Mozgasszervi betegség miatt az álom továbbra is álom maradt, hogy egyszer lesz egy kis üzemem, ahol egyedi tortákat készítek másoknak, de a saját alkotási vágyam örömére is.
2020-ban egy hirtelen ötlettől vezérelve elköltöztünk a Balatonra. Ez a folyamat kb 1 évig tartott, mire minden átkerüt A-ból B-be, de ennek is már több mint 5 éve. Közben azért volt munkánk bőven a vásárolt ingatlan felújításával, ami még most is tart.
Most már viszont tényleg csak a családnak sütök. Az ismerőseim megkerestek többször, hogy készítsek tortát 1-1 jeles alkalomra, a szállítást is megoldják, mert azért Szeged nem a szomszédban van, de nem vállaltam el. Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy amikor ez a blog indult, akkor született a legkisebb gyermekem. Mikor költöztünk, akkor kezdte az iskolát. Rá szerettem volna koncentrálni, hogy segítsek neki a tanulásban. A másik ok a mozgásszervi betegségem, a fokozatosan állapotromlás. Azért a cukrászatot nem nagyon lehet ülve végezni. Az állapotom miatt egyre jobban beszűkült a mozgásterem, ezért sem mertem vállalkozni egy olyan munkára, ami egy teljes, egészséges embert igényel.
Lassan 1 éve túlvagyok a csípőprotézis műtéten. Szerencsére jól sikerült. Semmi panaszom azóta.
Lehet az álmom is megvalósul egyszer...
Csatolok néhány képet a "régi" munkáimról, a teljesség igénye nélkül. A torták, és a tortadíszek mind a saját munkáim.
Szeretném folytatni a blogot. Nem csak sütikről, de főleg konyhai témákkal.