Ez most nem torta, de a tortáról szól tortamániásoknak! - és gasztromániásoknak!
Tegnap áthoztam édesapámtól két újságot. Ő is úgy kapja, cserébe ad helyette olyan újságot, amit ő vesz, és miután kiolvasta cserélnek. Családon belül szerintem semmi gond ezzel. Az újságcikkek érdekesek még akkor is, ha nem rögtön a megjelenés napján olvassuk el. A másik, hogy ez így egyfajta "spórolás", mind az anyagiakkal, mind pedig a papírral. Még azt is mondhatnám, hogy két legyet egy csapásra, na de a légy most épp nem megengedett, ebben az írásban! Hogy miért? Mert pont erről (is) szólt a cikk, melynek címe: "Dúl a tortacsata". Lehet, ha nem ez lett volna a címe, és nincs egy csodálatos tortás kép hozzá el sem olvasom, de lassan megszállottként vonz minden, ami a tortákról, süteményekről, és egyéb cukrászati csodákról szól! Bár most már ugyanígy vagyok a gasztronómia egyéb területeivel is, a különleges ételektől kezdve, a kenyérsütésen át, a házi készítésű szörpökig, lekvárokig bezárólag jöhet minden, ami a konyhához kapcsolódik!
Na de visszatérek a cikkhez. Elolvastam és felháborodtam! De nem kicsit!
Akit érdekel a cikk az az interneten is megtalálja
itt:, és elolvashatja. Nem másolom ide, nehogy szerzői és egyéb jogokat sértsek vele. Bár úgy érzem, mint háziasszonyt engem is mélységesen sért a cikk tartalma. Igaz én csak itthonra sütök. A CSALÁDOMNAK! Igen, csupa nagybetűvel, mert én úgy érzem, hogy értük érdemes élni! Semmi más nem fontos az életben (számomra, és biztosan vagyunk ezzel még jó páran így) csak az a fajta boldogság, amit a család jelent! Sem anyagi, sem egyéb jólét nem ér fel a gyermekeim, a férjem, a szeretteim mosolyával, szeretetével... Na de most nem erről szeretnék írni. Visszatérek a cikkhez! Felháborodtam! A cikk írója egy neves cukrász panaszait vetette papírra. Hogy a cukrász vagy az újságíró - ez számomra nem derült ki - egyszerűen "kókler"-nek nevezte a háziasszonyokat. Azokat a háziasszonyokat, akik édesanyjuktól, nagymamájuktól, vagy önszorgalomból tanulnak meg igazi remekműveket gyártani, akár tortáról legyen szó, akár egyéb más területéről a sütésnek, gasztronómiának. A történet szempontjából most viszont kimondottan azokat vette a cikk célba, akik tortát készítenek. Teszik ezt elsősorban a saját örömükre, mert ez egy igazi szenvedély, de gondolom idővel a rokonok is tudomást szereznek erről, és ők is szeretnének egy "szeletet" ebből a csodából.
A másik, hogy a válság a családokat is kő keményen érinti. A cikk szerint "kókler" - szerintem pedig ügyes - háziasszony, pedig ott spórol ahol tud. Ha a szülinapi tortán, ha az esküvői tortán, akkor azon! Én személy szerint nagyon élvezem, ha családtagjaimnak készíthetek tortát, egy egy ilyen alkalomra. Nem csak azért, mert én csinálom, hanem azért is mert ez egy személyes "ajándék", amibe a két kezem munkája van, és kifejezetten az ünnepeltnek készül! Nem egy sablonos "egyen" torta, amit megrendeltem a cukrászdában. Tudom, manapság már a cukrászdák is rugalmasak, és alkalmazkodnak a vásárlói igényekhez, bármiről is legyen szó. Ott is lehet már egyedit kérni, de nyilván annak ára van. Na a "kókler" háziasszony" ezt meg tudja spórolni.
Tudom azt is, hogy fogyasztói társadalom vagyunk, és mindent meg lehet venni, de az otthon készült az mégis más!
Tudom azt is, hogy egy cukrász, aki ebből él, nehezen fogadja el mindezt, pedig előbb-utóbb el kell hogy fogadja. Manapság még a "vízcsapból" is az folyik, hogy hogyan spóroljunk, hogyan váljunk újra önfenntartóvá, önfenntartó családdá!
Erre törekszünk, hogy a kertjeinkben, ne csak parlagfű teremjen, hanem minden, a családunk számára hasznos zöldség, gyümölcs. Az udvarokban - ahol van - újra legyen baromfi. Ami nem csak húst ad, hanem tojást is. Amiből a "kókler" süteményt tud sütni!
Nem porból, mesterséges adalékokból! Tojásból! A kertben termett gyümölcsből! Ami feltételezéseim szerint minimális vegyszert tartalmaz, tehát merem kockáztatni, hogy még egészséges is!
Tudom, hogy ezek apró lépések, de a háziasszonyok nagyon ügyesek ám ilyen téren!!!
A cikkben szereplő cukrász szerint sokan fittyet hánynak a szakma szabályaira, és eltérnek a recepttől, és nem ugyanazokat az alapanyagokat használják egy megadott süteményhez.
Gyerekkoromban édesapámmal többször voltam Szegeden egy cukrászdában. Kedvencem volt a somlói galuska, de kétszer nem volt egyforma. Mindig más volt a csokiöntet alatt, hol puncsszelet, hol diós, hol csokis. Pedig ennek is van egy eredeti receptje, mégsem úgy készítették.
A cikk megemlíti, hogy a piacokon is megjelentek a házi készítésű sütemények, kalácsok, mézesek. Én még nem láttam ilyet, de ettől még lehet. De ha így is van, bizonyára van rá igény, hogy olcsóbban hozzájusson, aki ilyenre vágyik.
Számolgattam. Van 4 nagy gyerekünk,, és egy pici, de ő még nem eszik ilyesmit, így vele nem is számolok. Van még 2 nagyszülő (sajnos már csak kettő), és vagyunk mi ketten szülők. A vasárnap süteménnyel teljes! Ha mindenkinek 1 szelet tortát vennék a cukrászdában, átlag 300,-Ft-os áron, akkor az 2400,-Ft. Na de ekkora gyerekeknek egy szelet általában nem elég! Ha csak nekik veszek még 1-1 szeletet, akkor már 3600,-Ft-nál tartok. Ennyi pénzből egy komplett hétvégi menüt ki lehet hozni, süteménnyel együtt, ha mindent itthon készítek el! Még akkor is ha mindent úgy veszek hozzá! Na ezt tudják a "kókler" háziasszonyok!
A cikk végén van egy elég durva mondat! A gyomorrontásról!
Biztosan volt már arra is példa. Tudom a szüleim elbeszéléséből, hogy réges régen hogy zajlott, egy falusi lakodalom! Már napokkal korábban elkezdték a rokonok, ismerősök sütni a süteményeket! Amikor még nem volt hűtőszekrény, az úgynevezett "tiszta szobába" pakolták be az elkészült süteményeket, mert ott hűvös volt, és azt alig használták! De ott sem volt sokkal hűvösebb, mint a többi helyen, és előfordult, hogy a nyári nagy melegben valamelyik sütemény elromolhatott. Akkor viszont még voltak nagy lagzik! Sok meghívottal! Manapság már ez is ritka! Ma viszont már vannak hűtök, ahol tárolják a süteményeket a nagy napig! Nem emlékszem olyan hírre a médiából, hogy házi készítésű süteménytől kapott volna a násznép gyomorrontást! Maximum, ha túl sokat ettek! Na attól inkább!
Ezekben a lakodalmakban pedig a húslevest és a pörköltet, sülteket sem mesterszakács készítette. Szájról szájra járt a híre azoknak, akik igazán finom ételeket készítettek.
Én úgy gondolom, hogy a szeretteinek senki sem akar ártani. A háziasszonyok kellően körültekintőek a higiéniás szabályok betartása iránt otthon is!
Bizonyára, aki arra vállalkozik, hogy egy nagy családi eseményre süt tortát, ahogy szokták mondani "apait-anyait" belead, hogy maximálisan jól sikerüljön.
A másik, hogy a cukrászat is így tudott kialakulni, hogy mindig volt olyan, aki nem sütött otthon, és volt aki sütött neki. (Azt már csak magamban merem megjegyezni, hogy akkor ők "speciális kóklerek"!)
Már nem a cikk tartalmazza, de észrevettem, hogy a gasztroblogok szerzői készségesen megosztják egymással a tapasztalataikat. Segítve ezzel egymást a fejlődésben, tanulásban!
Azt is megfigyeltem, hogy időről időre megjelennek receptversenyek (nem a bloggerek, bloggerínák között), ahol boldogan megosztják a "kóklerek" a családi receptjeiket. Finomabbnál finomabb ételek, sütemények kerülnek így "közkincsé", ami lehet, hogy végül egy neves étterem, vagy cukrászda kínálatába is bekerülhet. Persze nem jegyzik meg, a "kókler" háziasszony receptje alapján készült!
Remélem írásommal nem gázoltam az általam is csodált cukrászok lelkivilágába! Nem célom senkit megbántani, csak szót szerettem volna emelni a háziasszonyok nevében!
